Az USA-ban a „hallomásból származó információk” nem működnek

Ma végre sikerült tisztázni az anyám tavaly év végén benyújtott társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos kérdéseket. Természetesen nem kaptam választ arra, hogy miért ilyen alacsony az összeg, de megerősítést nyertem, hogy a múlt heti sietős, előzetes bejelentés nélküli visszamondás nem volt hiábavaló.

Sikerült nehézségek árán felvenni a kapcsolatot a társadalombiztosítási ügyintézővel, aki segített a kérelmet benyújtani. Amikor elkezdett magyarázni, rövid ideig kétségbeesés fogott el, mert nem értettem teljesen. Mivel nem nekem szólt a magyarázat, udvariasan tolmácsolásra kértem, szerencsére volt lehetőség rá. Anyámmal háromoldalú híváson keresztül hallva értettem meg, hogy a "spouse" (házastárs) szót már ismertem.

(Én, ellentétben a legtöbb emberrel, minden nyelven gyengén értek a beszélt nyelvhez.)

A tolmácsolásnak köszönhetően lépésről lépésre megértettem a helyzetet, anyám is. Anyám többször is feltette ugyanazt a kérdést, de a telefon másik végén lévő két ember türelmesen és udvariasan válaszolt. Végül kiderültek a korábban ismeretlen tények, és kiderült, hogy a dolgok sokkal simábban mennek majd, mint gondoltuk. Anyám elégedett volt, ezért köszönetet mondtam és letettem a telefont. Ezután anyám kérésére még Google értékelést is írtam.

Beszélgetés közben rájöttem – ahogy a címben is írtam –, hogy az Egyesült Államokban nem szabad feltétel nélkül hinni másoknak. Az, amit valaki mond, nem feltétlenül tükrözi az amerikai társadalmat, mert mindenki más helyzetben van, és más helyen él. Ami valakinek igaz, az nem feltétlenül igaz nekem is.

Ugyanez vonatkozik a mai ügyre is. A társadalombiztosítási weboldalakon talált információk sem vonatkoznak automatikusan anyámra, ezt a hívás során értettem meg. Anyám is megértette, hogy a környezetében hallott dolgok nem feltétlenül vonatkoznak rá, a végtelenül udvarias válaszoknak köszönhetően.

Természetesen jó, ha az ember egymásra támaszkodik az életben, de ha már elhatároztuk, hogy letelepedünk egy külföldi országban, akkor jobb, ha a jól beszélő honfitársaink helyett a helyiekhez vagy a közszolgálatban dolgozókhoz fordulunk, hogy információkat szerezzünk. Ma újra rájöttem erre.

Valójában a nyelvi készségektől függetlenül ez az egyik fő oka annak, hogy távol tartom magam a koreai közösségtől. Lesz még alkalmunk erre, de a koreaiak által vezetett szervezetekben és klubokban annyi visszaélés és negatív esemény történik, hogy szégyellném magam, ezért jobb, ha távol tartom magam tőlük, és nem törődöm velük. Ez sokkal jobb a mentális egészségemre.