Mostantól tényleg oda kell figyelni az egészségre

A múlt héten, csütörtöktől vasárnapig hirtelen kialakult derékfájdalom kínozott. Hogyan történt, és hogyan zajlott a kezelés, azt a Naver blogomon szűk körben osztom meg, itt nem részletezem.

(A magánélet védelme érdekében csak szűk körben tettem közzé.)

Emiatt aggódtam a közeledő vasárnap miatt. Fontos feladatom van a gyülekezetben, és nem hagyhattam ki betegként. Ezért kértem imádságokat a közösségi médiában, és ennek köszönhetően tegnap sikerült hosszú ideig ülni!

Most, hogy hamarosan betöltöm a negyvenes éveimet, ez a derékfájás komolyan ráébresztett a saját egészségemre. A fogyatékosságom ellenére általában egészséges vagyok, de ha fájdalom jelentkezik, akár kicsi, akár nagy, nemcsak én szenvedek, hanem a családom is aggódik, és sajnál.

Valójában ez nem az első derékfájdalmam. Volt már olyan is, hogy rosszul ettem, és több mint fél napig hasmenés gyötört. És ami a legfontosabb, a koronavírus esetében napokig nagyon fájt a torkom, de hogy az volt-e, vagy sem, azt csak a gyógyulásom után tudtam meg, amikor negatív lett a teszt. Ez még mindig rejtély.

Az egészség nem javul egyik napról a másikra, hanem a napi étkezési szokásokon és a helyes testtartáson múlik szinte egész életünkön át. Tegnap, miután elkészítettem ezt az önarcképet, és megnéztem a testem állapotát, az jutott eszembe: "Nem is vagyok olyan rossz állapotban, figyelembe véve, hogy nem sportolok rendszeresen?"

A derekam is lassan helyrejön, és ahelyett, hogy sportolnék, odafigyelek az étkezésre. Szeretném ezt a lendületet megtartani, és a közelgő középkoromban is egészséges és energikus életet élni. Ezért írtam ezt a bejegyzést.

A bezártság miatt kevés az ihlet, így nem biztos, hogy folyamatosan tudok írni ide. Persze, ha tele van a fejem gondolatokkal, az is jó alap lehet egy bejegyzéshez. Ezért szeretném folytatni ezt a jó szokást, párhuzamosan a Naver bloggal.