Egy igazán őrült nap

Fél napot a kórházban töltöttem, a másik felét pedig a telefonnal a kezemben, a tanácsadóval vitatkozva. Így telt el az egész nap.

Bár nem tudtam dolgozni a YouTube videókon, és a CS50 tanulmányait sem folytathattam, a nap legfontosabb feladatait elvégeztem. Reggel korán elmélkedtem az ige felett, majd megosztottam az elmélkedéseimet, és bár a HPPS-ben hiba lépett fel, és ugyanazokat a lépéseket kellett többször ismételnem, végül sikerült elérnem a napi céljaimat.

Még mindig rengeteg megoldandó problémám van, és ma a fórumon nagyon megbántottak, de ennek ellenére is élnem kell azokat a napokat, amelyeket Isten adott nekem, és a hitben kell kitartanom és győznöm.

Az élet hullámzó, nem mindig süt a nap. Sírunk, nevetünk, néha ingerültek és nyafogósak vagyunk, miközben növekszünk. Mint Ráhel, akiről ma elmélkedtem. És ahogy Isten végül meghallgatta az ő imáját, és megnyitotta a méhét, úgy hiszem, nekem is lesz egyszer Isten által adott házastársam, vagy új lehetőségem.

Tegnap hirtelen, gondolkodás nélkül beléptem a felekezetem weboldalára. A térképen a világ minden részén lévő templomok és missziós területek voltak feltüntetve, de Japán üres volt, ami kissé meglepett. Vajon azért, mert a japáni keresztények száma kevesebb, mint 1%, és még azok között is kevés, akik templomba járnak, kevesen hiszik Jézust az igazi üdvözítőnek, ezért feladták?

Ezért arra gondoltam – ami persze képtelenség, egyenesen képzelgés –, hogy elmegyek teológiát tanulni, és az első japán misszionárius leszek, akit a felekezet hivatalosan kiküld. Hát persze, hogy nem fog így történni!!!