Ennek a világnak a legegyszerűbb dolga a rámen volt

Velünk született fogyatékosságom miatt egyáltalán nem tudok főzni. Egyedül csak a rámen főzését tudom, de még azt sem tökéletesen: nem tudok beleütni tojást, vagy aprítani bele hagymát, csak a tiszta ráment tudom elkészíteni. A többi ételt a családtagok készítik el előre, én csak felmelegítem.

Tegnap anya "megrendelte(?)" a vacsorát. Azt mondta, hogy a délután megmaradt kimchi-jjim üstjébe öntsek vizet, és főzzek bele ráment. Anyukám utasításainak megfelelően a gáz bekapcsolása előtt a levesport belekevertem a vízbe, és amikor a víz forrni kezdett, beletettem a tésztát, és kevergetve készre főztem.

Mivel vacsorára ráment ettünk, és apával együtt ettük, természetesen két csomag kellett. A mai választás pedig...!!

A főzés eredménye sikeres volt. Apa evés közben dicsért, mondván, hogy minden tökéletes: a leves mennyisége, a sósága, stb. Én pedig büszkén kijelentem: "Ennyi idős emberként, ha az ilyen alap dolgokat sem tudom, akkor bajban vagyok!"

Akkor eszembe jutott a "ready-to-eat" (밀키트) étel, és erről is beszélgettünk evés közben. Valójában nem tudom pontosan, mi az a "ready-to-eat" (밀키트), csak néhány híradásból hallottam már róla. Úgy értem, hogy előre elkészített, gondosan csomagolt élelmiszer-készlet, amit azonnal elkészíthető.

Ezért arra a következtetésre jutottunk apával, hogy én, aki nem tud főzni, könnyen használhatom. Valójában a mai vacsora is egyfajta "ready-to-eat" (밀키트) volt: anya kimchi-jjimje + a boltban vásárolt rámen + anya szóbeli utasításai.

Most így élünk együtt a családdal, de egyszer majd én is valamilyen formában függetlenné válok, és akkor nagyon fog hiányozni anyukám kézzel készített kimchijje, a gondosan elkészített süteményei, anyukám ételei és anyukám házikosztja.