지쇼쿠 바로코의 좌충우돌 이야기

Gyenge vagyok a multitaskingban

  • Írás nyelve: Koreai
  • Országkód: Minden országcountry-flag
  • élet

Létrehozva: 2025-04-30

Létrehozva: 2025-04-30 01:31

A múlt héten szinte kizárólag a Harry Potter Puzzle & Spells játékkal foglalkoztam.


Váratlanul, elképzelhetetlenül jó pontszámot értem el, és még jobban akartam teljesíteni. De ez is csak egy időszak, és úgy gondoltam, hogy a túlzott elmerülés nem jó, ezért ezen a héten már nyugodtabban játszom. Számomra csak a "játék" jelentősége számít.


És akkor rájöttem, hogy én teljesen alkalmatlan vagyok a multitaskingra. A betegségem is végül az agy túlterheléséből adódott. Ez veleszületett és szerzett probléma is egyben: már születésem óta befelé forduló személyiség vagyok, és a hosszú kórházi tartózkodás miatt nem tudtam normális iskolai és társadalmi életet élni. Most már nem hibáztatok senkit, hanem elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok.


A hosszú távú gyógyszeres kezelésnek és a rendszeres konzultációknak köszönhetően javult az állapotom, de a betegségem még mindig jelen van. Mint a múlt héten is tapasztaltam, amikor valamihez maximális koncentrációra van szükségem, akkor a környezetemből érkező ingereket és a körülöttem lévő emberektől jövő hangokat nem tudom felfogni. Ezért végül kikeltem az anyámra, aki folytonos, ugyanazt ismételgető unszolásával zavart, mert sürgősen fel kellett hívnom valakit, és ez nagyon idegesítő volt.


Tehát alaposan átgondolva a dolgot, arra jutottam, hogy a probléma a multitaskingban van. Nem feltétlenül jó ember az, aki jól csinálja, és nem is feltétlenül rossz az, aki képtelen rá. Mindenkinek más a háttere és a nevelése, ezért azt hiszem, hogy a helyzettől függően a legjobb megoldás az, ha alkalmazkodunk. Én is vannak hiányosságaim, de más dolgokban is van szerencsém, amiket mások irigyelnek. Ezért elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel.


És bár szégyenlem bevallani, keresztényként a legfontosabb számomra, hogy ebben a nehéz világban az Úr által adott szövetség szavát, az ígéret szavát tartom, és abban bízva haladok előre. A múlt év augusztusa óta a lelkipásztorral és a feleségével való új találkozás is óriási kegyelem és hála. Az egyéves, az ötödéves, a tizedik évforduló és az ezt követő további időszakokban is együtt szeretnénk haladni, megtartva a kezdeti lelkesedést, és együtt szeretnénk megtenni a hit útját. Ezzel a gondolattal, és hosszú szünet után végre ismét írok egy bejegyzést a durumis blogomba.

Hozzászólások0