2025. április 18., Nagypéntek: Háláadás

A Jézus iránt érzett szeretet és kegyelem, aki vérüket ontotta értem, akinek semmiféle érdemem vagy jogosultságom nem volt, ámulatba ejtő. Ha alaposabban meggondolom, neki semmi köze sincs hozzám, mégis az Ő gyermekeként választott engem, hogy az én társam legyen. Ez a legnagyobb hálaadásom a mindennapi életemben.

Egyéb hálaadásom a családom, a gyülekezeti közösség, és az a lehetőség, hogy biztonságban élhetek idegen földön. Bár néha veszekszünk és megbántjuk egymást, végül is a hitben és a vallásban Isten gyógyítja a megrepedt kapcsolatokat és a sérült szíveket.

Egy kedves személlyel osztom meg az elmélkedéseimet. Amikor először felkínálta ezt a lehetőséget, kételkedtem, hogy vajon képes leszek-e erre, hiszen semmi bibliai tudásom sincs. De a mindennapi megosztás és a gondolataink megbeszélése során felfedeztem önmagam egy másik oldalát, amiért szintén hálás vagyok.

Valójában manapság egy mély gondolat és vágy fogalmazódik meg bennem. Nem tudom biztosan, hogy ez a jövőbeli életemben megvalósul-e, de ha Isten akarata benne van, akkor az életem 180 fokos fordulatot vehet. Ennek felkészüléséül mélyebben kell belemerülnöm a mindennapi rutinomba.

Valójában nem tudom, hogy a zenén kívül miben vagyok jó, és mit szeretnék csinálni. De egy dolog biztos: ahogy most csinálom, a szavaimmal százszázalékosan magabiztosan tudok kifejezni mindent, ami a szívemen van, a helyzetemet és a körülményeimet. Nem tudom, hogy ez a jövőben milyen erős fegyverré válik-e, de szeretném, ha ez a hajtóerő és a kapaszkodó lenne a jövőbeli napjaimra.