A külföldi nyelvtanulás számomra

Röviden: ez csak hobbi marad. Nem tervezek vele tolmácsolásból vagy fordításból megélni. Ráadásul az amerikai életem jelenleg annyira stabil és jó, hogy egyáltalán nincs kedvem nehéz nyelvvizsgákon átesni, és valahova külföldre menni tanulni.

De néha elképzelem, hogy ha szabadon beszélnék japánul, angolul vagy németül, akkor egy másik országban új kultúrákat és szokásokat tapasztalhatnék meg, és új életet kezdhetnék. Ámde a rendszeres orvosi vizsgálatok miatt, ha egy ilyen helyen élnék, a nyelv jelentené a legnagyobb akadályt.

És nem csak ez. A mindennapi problémák megoldásában az anyanyelvemen kívül az angol nyelvben érzem magam a legbiztosabbnak. Valójában szégyellem bevallani, de a japán és a német nyelvtudásom a mindennapi életben szinte teljesen haszontalan, így online külföldiekkel való kapcsolattartás során gyakran fordítóprogramokat használok.

Ma is rájöttem, hogy az interneten látványosan bemutatott dolgok nem feltétlenül a valóság teljes képe. A rövidke érzelmi élmény és a nehéz, pénzszerzéssel teli élet külföldön összehasonlítani nem lehet, értelmetlen. Ezért felteszem magamnak a kérdést: "Egyedül is boldogulnál?"

Erre a kérdésre csak egy helyen tudnék igennel válaszolni: Amerikában. Ezért hálás vagyok és szerencsésnek érzem magam, hogy amerikai vagyok.

Természetesen az ember élete bármilyen irányba sodródhat, így Isten akarata szerint lehet, hogy ez a hely nem lesz a végső otthonom. Ha az ő vezetése alapján más országba kell mennem, akkor szeretném legyőzni a nyelvi akadályokat, és alkalmazkodni az új környezethez.

De most hidegvéren kell szembenéznem a valósággal. Mivel már mindkét kezemben kés van, figyelmen kívül hagyva apám és a környezetem panaszait és zaját, Istentől bölcsességet kérve, csendben járom az utamat. Bár most még nem vagyok tökéletes, de hiszem, hogy ha kitartóan csinálom, egyszer el fog jönni a megértés napja.