Egyél meg egy békát!

Elemi vagy középiskolás koromban volt egy olyan biológiaóra, ahol boncolni kellett békákat. Szerencsére(?) a csoporttársaim közül senki sem hozott békát, így az egész órát a folyosón kellett várakoznom büntetésből.

Én, mint nő, még a béka szó hallatán is undorodom, mégis, amikor ma véletlenül megláttam ezt a kifejezést egy új böngészőablakban, egyszerre keltett bennem kíváncsiságot és undort.

Ha koreaiul keresnék rá a Google-ben vagy a Copilotban, csalásnak minősülne, ezért angolul fogok keresni, és megpróbálok rávilágítani az értelmére és a kifejezés hátterére.

Az "eat the frog" jelentése a következő: nap mint nap találkozunk nagy és kicsi feladatokkal, és ez a kifejezés egyfajta produktív készséget jelöl, amely arra ösztönöz, hogy a nehéz vagy kellemetlen feladatokat végezzük el először. Nem pusztán a prioritásokról van szó, hanem arról, hogy legyőzzük a lustaságot és a nehézségeket, és végrehajtsuk a legkellemetlenebb feladatokat is.

Hogy ki írta először ezt a kifejezést, és hol jelent meg, arról a weboldalakon eltérő vélemények vannak, ezért erről nem fogok beszélni. Most pedig nézzük meg, hogyan alkalmaztam ezt az elmúlt években az életemben.

Már több mint 5-6 éve használom a Google Naptárt. Előtte havi és heti tervezőket használtam, amikbe a Bach-kantáták hallgatását is beírtam, de a látásom romlása miatt egyre olvashatatlanabb lett az írásom, és az öregedéssel már nem tudtam olyan szépen írni, mint régen, ráadásul a sok tervező tárolására sem volt elég helyem a lakásban. Ezért kerestem egy online megoldást, és a Google Naptár lett a választott. Azóta is jól használom.

A napi félórás rutinom viszonylag egyszerű. A napi feladatok közül rendszeresen alkalmazom az "eat the frog" módszert. A legkellemetlenebb feladatokat általában reggelre időzítem, így délután több szabadidőm marad.

A kellemetlen feladatok elvégzése során természetesen nincs öröm és hála. De mivel csak fél órát szánhatok rá, minden erőmmel nekiugrok. És titokban egy kis jutalomban is gondolkodom, például egy reggeli kávéban. Így a kávéért is megcsinálom a napi feladatot.

És mivel a legtöbb feladat csak íróasztalnál ülve történik, sokkal jobbnak érzem, mint mások, akik keményen dolgoznak a pénzért. Úgy tűnik, a világon nincs könnyű munka vagy ingyen dolog.

Jelenleg február 26., szerda, délután 1 óra 30 perc. Ma is jól alkalmaztam az "eat the frog" módszert, és most nyugodtan, kényelmesen írok.

Hamarosan eltelik egy hónapja, hogy csatlakoztam a Durumishoz. A teljes publikált bejegyzések számát nézve látom, hogy a napi egy posztot sikerült tartani. A Brunch Story-ban való írói tevékenységgel ellentétben itt sokkal kevesebb a nyomás, ami megkönnyíti a dolgot. Igazából az írás nem könnyű feladat, de nekem ez sokkal könnyebb, mint másoknak. Ezért mindig hálás vagyok Istennek ezért a tehetségért.

A rendszeres írásnak köszönhetően naponta tapasztalom a lelki és a hitéleti fejlődésemet. A múltban többször is elkezdtem és abbahagytam a blogolást, de a Durumisban való rendszeres írásnak köszönhetően végre megtaláltam az online otthonomat.

Tegnap is említettem a Cyworld-öt. Nem tudom megjósolni, hogy ha újjáéledne, milyen mintázatot követne, de függetlenül attól, hogy újra kezdem-e vagy sem, szeretném fenntartani ezt a mintát. Remélem, ez a hely a jövőben nagy értékű lesz számomra.